Barataim

Az egyik baratnom kisfia tegnap szuletett meg, otthon Magyarorszagon.

Itthon, Walesben ismerkedtunk meg 6 evvel ezelott es mara o az egyik legjobb baratom. Ugyanazon evben mentunk ferjhez mindketten es ugyanazon evben szulettek meg a lanyaink is. Hianyzik.

Hianyzik a masik harom draga baratnom is, akiket otthon, Magyarorszagon a gimiben ismertem meg es 12 eve baratok vagyunk. Elvalaszthatatlanok? Nem hiszem, mert 2000km valaszt el toluk, de megsem telik el ugy nap, hogy ne gondoltam volna rajuk. A csajokra. A bizalmasaimra, akikre mindenben szamithatok. Oszintek vagyunk egymassal mindig, mindenben, mert a baratsag ezen alapszik. A nagy tavolsag ellenere tartjuk a kapcsolatot, sot, meg erosebbe tesszuk. Tudom hihetetlen, pedig igy van. Mindannyiunknak megvan a maga elete, a maga orome, banata, sikere es kudarca, mi megis jelen vagyunk egymas eleteben. Ok jelen vannak az en mindennapjaimban. Hianyoznak veszettul, de ez az en dontesem volt, nekem kell megbirkoznom a hianyukkal. Nehez, de ok elviselhetove teszik a rendszeres levelekkel, skype-pal. Ha hazarepulunk, kijonnek elem a repterre, hogy lathassuk egymast, evente egyszer, fel orara. De az a fel ora tele van szeretettel, bizalommal, megnyugvassal, hogy mi vagyunk egymasnak es a tavolsag nem akadaly szamunkra.

Szerencses vagyok, mert itt, Walesben is talaltam egy baratnot, akivel megoszthatom a mindennapi nyugoket, akivel istenieket tudunk nevetni, akivel ki tudunk szakadni a hetkoznapokbol, ha csajos napot tartunk Cardiffban. Hianyozna, ha nem lenne. Nagyon.

 

 Ezt a bejegyzest elsosorban az en 5 baratnomnek ajanlom, a legjobbik fajtabol.